Szent Rókus
Sormás 850 fő körüli lakossal kisfalu Zala Megyében, Nagykanizsa járásban. Nagykanizsa központjától 6,7 km-rel nyugatra helyezkedik el.
A középső és a késő neolitikum átmeneti időszakában biztosan lakott település volt. A Sormás-Mántai-dülő és Sormás-Török-földek feltárása során 545 kőeszköz került elő, például balta furat, zöldpala vésőbalta, nyílhegyek. A Hosszúdűlőben 4. századi téglasírt tártak fel. Sormás első írásos említése 1347-ben keletkezett oklevélből ismert. Saramás néven említik, mint a saramási Fábián család birtokát. Feltételezhetően nevének eredete a sárma növényre (kígyóvirág, vadhagyma) vezethető vissza.
A sormási Szent Rókus templom 4,2 km-re fekszik a szepetneki plébániától.
1698-ban a zágrábi püspökséghez tartozó bekcsényi (Becsehely) főesperességhez tartozott, lelki gondozását Kanizsa látta el. 1710-ben (egyes adatok szerint 1718) lett Szepetnek filiája.
Az első kis kápolnát 1716-ban építették téglából a mai templom szentélyének helyén. A kápolna körüli temetőbe már az 1500-as évek közepétől temetkeztek, 1750-ben kerítették be.
A műemlék jellegű temploma a XVIII. században, 1752-ben téglából épült késő barokk (szombathelyi körlevelekben copf) stílusban – eredetileg torony nélkül, Szent Rókus tiszteletére. Egyes források szerint építése 1790 körüli időszakra tehető. Tornya 1906-ban épült, nagy felújításon 1918-ban esett át. Belsejét 1924-ben (talán 1925-ben) felújították.
Szabadon álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, egy temető közepén áll. Déli homlokzata előtt toronnyal, a szentély felett kontyolt nyeregtető található. A szentély nyugati oldalához csatlakozik az emeletes sekrestye. A hajó és a szentély boltozata csehsüveges, a hajó bejárati oldalán van a karzat.
Berendezése jellegzetesen 18-20. századi.
Az 1778-as egyházi látogatás a következőt írja le:
„A templomot 26 évvel ezelőtt tartós anyagból építették, bolthajtással ellátva, és tetőfedő cseréppel lefedve. Körülbelül 200 személy befogadására alkalmas, felszentelve nincs, - de meg van áldva és Szent Rókus tiszteletére nevezték el. A kegyuraság költségeit a helység közössége szolgáltatja. Van benne két oltár. A fő oltár Szent Rókus tiszteletére szentelt, hordozható oltár, jó állapotban van. A mellékoltár bal oldalon Szent Flórián tiszteletére. Nem hordozható, az odaülő dísz hiányzik, az említett közösség kiadásaiból építették. Kápolnája, imaterme, sekrestyéje nincs. Fából készült a karzat, orgona nélkül. A torony és a harang hiányzik, de van a faluban egy körülbelül 80 fontos harang felfüggesztve és felszentelve.
Létezik temetőkert az egyház kerítésén belül és a házak során kívül, de feszületből jelenleg megfosztva. A közeli jövőben azonban a feszületet felállítja a helyi közösség, megőrzi, tölgyfával lesz körülvéve és megáldva... Az egyház felszerelése szegényes, - csak egy-két adattal bizonyítunk: - misemondó ruha 5 db (1 temetési); - abrosz, oltárterítő 4 db; - evangéliumos könyv 1 db; - misekönyv 1 db”
A főoltár és mellékoltár a 18. század végén készült, szobrai későbbiek.
Főoltár Szent Rókust ábrázolja kenyeret szájában tartó kutyával – nívós kivitelezésű parasztbarokk.
Mellékoltárai: Jézus Szíve oltár (oltárasztala nyitható, az oltár felépítményben beépített szent sírt rejt magában) és a Szűz Mária Isten anyja oltár. A mellékoltárok színükben, kivitelezésükben egyidősek a főoltárral.
A templomban van lourdes-i oltár (a barlangban a Szeplőtelen Fogantatás és a kis Bernadett szobrával) illetve Szent Antal barlang. Ugyancsak itt van a Magyarok Nagyasszonyának szobra. Ezek a karzat alá utólagosan beépített, felépítményében szerényebb kivitelű, a főoltárral megegyező szín- és formavilágú, későbbi keretekkel ellátott tulajdonképpeni falfülkék. A szobrok hagyományos kivitelezésű, terracotta szobrok, utóbbi életnagyságú, 1940-ben került ki Oberbauer (A)lajos templomberendező vállalatából.
A torony és karzat 1899-ben, egyes források szerint 1902-1903-ban készült el.
Az eredeti szószéket Lorenzh Antal készítette, de 1980-ban a liturgiai hely bővítése miatt kikerült eredeti helyéről. Az oltárasztalt, az ambót, az oltárkeresztet Rácz Gábor budapesti iparművész tervezte, a 20. század második felében készültek.
Orgonája 1887-es (más adatok szerint 1896-os), Országh Sándor munkája. Utolsó felújítására 2008-ban került sor, amikor a szúette sípokat restauráltatták. 5 változatú pedálos hangszer (hasonlót találunk az eszteregnyei templomban).
A sekrestye a 20. század első felében épült.
A keresztutat a 20. század utolsó negyedében Máriahegyi János készítette (1908. október 21-én Bokán Péter és felesége Gaál Katalin alapítványt hoznak létre a sormási templomban kifüggesztett keresztúti képek fenntartására.)
1916. szeptember 14-én hadicélokra elviszik a harangot illetve a harangláb 82 és 160 kg-os harangját. Háború utáni pótlásukra, mind a templom, mind a harangláb esetén templomi alapítvány jön létre. Harangfeliratok: Nagy harangon: Magyarok Nagyasszonya, 1964, Őriszentmiklós; a harang palástján a Magyarok Nagyasszonya, dombormű, koszorúban felirat: Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!; Középső harang: Szt. Rókus, 2285 Sz. 1907 Sopron, Sormás község közössége öntette; Kis harang felirata: Jézus Szentséges Szíve irgalmazz a meghalt híveknek! 1954 Őriszentmiklós, a sormási hívek adományából.
Második világháborús károk a sormási templomban (Mészáros Ferenc plébános 1945. május 23-án a püspökségnek illetve június 20-án az esperesnek írt levelei alapján):
„A sormási templom tornya 7 telitalálatot kapott, amely így súlyosan megrongálódott. A kisebbik harang tengelyét érte a találat és leszakadt. Az összes misemondó ruhákat elvitték. Az aranybrokát ruhát és az összes pluvialékat szintén elvitték. Az egyházi fehérneműk nagy részét összevágták és elvitték. A vállkendőt kötényként használták az ismeretlen tettesek. A szekrényeket szétzúzták és felaprították. Állítólag a bolgárok csinálták. Az Oltáriszentséget meggyalázták, a szentségmutató eszüst részeit letörték és elvitték. A lunula megmaradt. 1 oltárterítő később Eszteregnyén meglett. A visszavonulás alkalmával ismét feltörték a templomot és az oltárról elvitték mindazt, amit már újból szereztek rá, és az egyik áldoztató kelyhet. Így azután csak a puszta falak és a szobrok maradtak meg. A perselyeket feltörték. A cserépzsindelyek 90%-a tönkrement s az eső áztatja a mennyezetet. „
Belső díszítését, falának, képeinek festését Závory Zoltán iparművész tanár készítette 1984-ben. Ekkor történt meg az oltár restaurációja is, amit a pápai Ruff Ilona végzett. Pár évvel később elektromos tűz miatt kellett a templomon belül és kívül is festésjavításokat végezni. Néhány év múlva a templom ablakait kicserélték szenteket ábrázoló ólomüvegekre. A színes ablakok készítője Mohai Antal volt, Lászlót, Gellértet, Erzsébetet, Margitot és a magyar szent családot ábrázolják. 2000-ben a helyi Perhócs Zoltán új padokat készített.
A templom legutolsó felújítása 1990-ben volt – ekkor a torony komplex felújítására, a tetőszerkezet és borítólemez cseréjére, bádogosmunkákra került sor.
A templom nyugati oldalánál 1918-as sírkövet találunk, a temetőn át a templomhoz vezető úton kőfeszület áll Szűz Máriával.
