| Xi.2. szombat
|
XI. 3. Vasárnap Évközi XXXI. Vasárnap
| XI. 4. hétfő
Borromeo Szt. Károly | XI. 5. kedd
Szt. Imre herceg | XI.6. Szerda
| XI.7. csütörtök
| XI.8. péntek Lateráni Bazilika felszentelése
| XI.9. szombat
| XI. 10. Vasárnap Évközi. XXXII. Vasárnap
| |
| SZEPETNEK |
14:00 Kolping
|
8:00 Imrei Ferenc 6. évf.
| NINCS SZENTMISE
|
8-11 Irodai szolgálat
| NINCS SZENTMISE |
13:00 - 16:45! Irodai szolgálat
| Lampionkész-ités az óvodában Szt. Márton felvonulás 17:30 Szt. Márton mise sütizés az oviban | nincs szentmise
|
8:00 Sifter József és neje Mária
|
| NAGYKANIZSA-BAJCSA |
16:00 Temető |
12:30 | nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise |
17:00
| nincs szentmise |
| 12:30 Gondi Jánosné 30 napos |
| SORMÁS |
17:00 Temető |
9:30
| nincs szentmise | 17:00 | nincs szentmise |
nincs szentmise |
nincs szentmise |
| 9:30 +Nagyszülők, szülők, testvérek
|
| ESZTEREGNYE |
18:00 Temető
|
11:00 Németh István
| nincs szentmise | nincs szentmise |
17:00 | nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise
|
11:00 Horváth Tibor 13. évf. |
| Szent Benedek Atyánk regulájából
Testvérek, a Szentírás kiáltva mondja nekünk: "Mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza felmagasztaltatik". Ezekkel a szavakkal tehát megérteti velünk, hogy önmagunk felmagasztalása nem más, mint a kevélység egy faja; ettől pedig a próféta saját kijelentése szerint óvakodik, amikor így szól: "Uram, nem gőgös az én szívem, és nem nagyralátó a szemem; nagy dolgokat nem kerestem, sem az erőmet meghaladó csodákat". Mert mi lenne, ha "felmagasztalnám lelkemet és alázatosan nem gondolkodnám? Mint akit az anyatejtől elválasztanak, úgy fizetsz vissza a lelkemnek". Azért, testvérek, ha a legtökéletesebb alázatosság csúcsát el akarjuk érni, és gyorsan el akarunk jutni arra az égi felmagasztalásra, amelyre a jelen élet alázatossága révén emelkedhetünk, akkor fölfelé törekvő cselekedeteinkkel olyan létrát kell felállítanunk, amilyen Jákobnak jelent meg álmában, s amelyen angyalokat látott fölemelkedni és alászállni. Ezt a fölemelkedést és leszállást bizonyára csak arra érthetjük, hogy önmagunk felmagasztalásával leszállunk és az alázatossággal fölemelkedünk. Ez a felállított létra pedig földi életünk, melyet, ha alázatos a szívünk, az Úr az égig emel. A létra két oldalának pedig lelkünket és testünket mondhatjuk, s ezek közé az oldalak közé az isteni meghívás az alázatosságnak és a szerzeteséletnek különböző fokait illesztette, hogy rajtuk fölfelé haladjunk. Az alázatosság első foka tehát az, ha az ember Isten félelmét mindenkor szem előtt tartja, róla soha meg nem feledkezik, ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt hogy örök élet vár az istenfélőkre. Így az ember mindig őrizkedni fog a bűntől és a vétkektől, nevezetesen a gondolatok, a nyelv, a kéz, a láb, továbbá az önakarat bűneitől, de a test vágyaitól is. Legyen arról meggyőződve, hogy Isten őt az égből mindig, minden időben szemmel tartja, tetteit Isten szeme mindenütt látja, és az angyalok minden órában jelentik neki.
Tu autem Domine – Miserere nobis! Te pedig Uram – Könyörülj rajtunk!
| |||||||||